Ma úgy mentem be az iskolába, hogy felkötöm magam ha nem látom Persze láttam (máshogy meg sem születhetett volna et a bejegyzés xD), de olyan fura volt. Fogalmam sincs, hogy miért, de valahogy más volt. Mondjuk ezt csak én vettem észre, vagy csak szimplám beképzeltem magamnak. Igazából fogalmam sincs, hogy mi van mostanában velem. Ennyire nem szerethettem meg, hiszen nem is ismerem. Egyre durvább dolgok játszódnak le bennem :/

Írtam Mutyinak, hogy tud-e valamit, de sajnos még nem válaszolt. Remélem hamarosan válaszolni fog, mert tényleg kezdek bekattanni. Ez a srác olyan érzéseket vált ki belőlem, mint még soha senki :(((( De sajnos ebből úgy sem lesz semmi :/

Kezd elegem lenni a sok kétszínű barátnak nem mondható emberkőből. Mint mostanában több alkalommal is kiderült több olyan személy is tartózkodik az osztályban, aki nem képes tartani a pofáját. És akkor itt jönne egy igen ellenszenves személy beszólása, hogy csak a lónak van pofája. Érdekel? Nem kifejezetten. Megint annyi feszültség van bennem, mint egy vezetékben, ami a vasúti síneknél fut -.-"

Nem rég tudomást szereztem arról, hogy tudjuk ki lehet, hogy tisztában van az érzelmeimmel. A Bazsitól megkaptam, hogy ebben nincs semmi rossz. De igen is van! Nem Őt nézi hülyének azaz ember, akibe teljesen beleszeretett. És még a cigim is elfogyott, szóval teljesen kész vagyok. Fogalmam sincs amúgy, hogy honnan tudhatná, de azért nagyon remélem, hogy félreértette a Martin az egész beszélgetést. Ez az egy kapaszkodóm van, és ha ez is kicsúszik a markomból, akkor teljes összeomlás. Attól félek a legjobban, hogy a képembe röhög. Mondjuk más nem is igazán tehetne, hiszen egyszerűen szánalmas vagyok... :/

A tegnapi nap viszonylag tűrhető volt, de az emberek idióta viselkedése egyszerűen kiábrándító. Ez ugye pedig onnan jött, hogy kint voltunk a karácsonyi vásáron. Megállapítottam azt is, hogy úgy lehet különbséget tenni a pesti és a vidéki emberek között, hogy: A pasit az türelmetlen, a vidéki pedig képes várni. Egy vén nyanya ilyet szólt, mikor éppen forralt bort meg teát vettünk: Nem szeretek sorban állni, szóval most elveszített egy üzletet. Hát azt hittem, hogy lerúgom.

Még épphogy csak hazaértünk az X végére. Nagyon sajnálom, hogy kiesett a Tomi. Szerintem inkább a Gergőnek kellett volna repülnie... De azért abban reménykedek, hogy a Tibi, vagy az Enikő nyeri meg :)

Ezek mellet a lelkem pedig romokban, és nem hiszem, hogy létezik olyan erős ragaszót, amivel össze lehet ragasztani, ugyanis ezer meg ezer darabra tört.

,,A szív gondjai mindig megsebzik a lelket. (...) A szerelem nem sokat változott az évszázadok folyamán."

Paulo Coelho

Éreztem, hogy ma nem kellett volna bemennem a suliba. A reggel is borzalmasan indult, ugyanis a végállomáson a pénztárnál vagy 10-en álltak és közölük, szinte mindenki kért számlát a bérlet miatt. -.-" Persze így el is késtem a suliból - 15 perc késés elkönyvelve. Az első órán, még viszonylag jó kedvem volt, de jött a föci. Dolgozat. Mindenki sík hülye, és persze csak tőlem tudtak kérdezni. Olyan alapvető dolgokat nem tudtak, hogy mi a környékbeli országok fővárosa. Olyan szinten felhúztak, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy megüssek valakit.

Matekon jó gyerek módjára jegyzeteltem -, mint mindig - de a tanár benyögte az óra végén, hogy nekem is kell dolgozatot írnom következő órán, mert hogy nem figyeltem. Na itt betelt a cérna, elszakadt a pohár. Elkezdtem bőgni, és akkorát rácsaptam szegény padra, hogy csodálom, hogy nem repedt meg. Törin még bent maradtam, de németről leléptem. Egyszóval borzalmas volt a mai nap!

Délután, négy órát aludtam, mégis szörnyen fájt a fejem, mikor felkeltem, sőt most is sajog szegény kobakom. De ez elhalványul, mikor Rá gondolok. Vele álmodtam a délután :$ Olyan jó volt látni, igaz nem élőben történt meg a dolog, de mégis annyira tökéletes volt :) Sajnos igazából nem lesz köztünk semmi, hiszen olyan különbözőek vagyunk :/ Na de mindegy, ilyen az élet... :)

,,Kapcsolatban vagyunk a látható és láthatatlan világgal. Egyszerre vagyunk adók és vevők. Ha az agyadat elborítja egy gyilkos indulat, médiumává válsz a világ összes gyilkos, pusztító erőinek."
Müller Péter

Nos, nos, nos... A hétvégém egész tűrhető volt, bár kicsit lehangolt voltam a Tudjuk ki miatt. /Huh, ez olyan Harry Potteres xD/ Persze ezen anyuék segítettek azzal, hogy szombaton odaadták a névnapi ajándékomat, ami a Bíborhajú második része.

Szombaton úgy volt, hogy lazulni fogok egész nap, szóval be írtam a terveim közé az írást is, de sajnos nem jött össze a dolog, mivel a Ricsi kitalálta, hogy takarítsuk ki a lakást. Persze meg volt a kellő motiváció is, mivel megígérte a tipp-topp rendet rakok a nappaliban akkor roncsoljuk utána a májunkat. :)

Este X közben halálra izgultunk magunkat a Bettivel. Én Whiskyvel oldottam magamban a feszültséget, ami egy kicsit meg is ártott, ugyanis nem sokkal később elhívtam a tükörképemet randizni. Megjegyzés: Nem iszok soha többé Whisky-t! Na de a lényeg az, hogy hogy végre valahára kiesett a Rocktenors! Úgy örültünk magunknak, hogy sikítottunk mind a ketten. Anya meg is kérdezte, hogy jól vagyunk-e. xD

A vasárnap az lassan és unalmasan telt. Este kimentem Ludihoz, kivittem a füzeteket, kicsit maradtam, aztán hazajöttem. Végül is tényleg ne történt semmi Vasárnap... hmm... Ja de mégis :D Ülünk anyuékkal a tv előtt, na kuss, aztán egyszer csak kopognak. Ki a fene lehet az? kérdezem magamtól. Egyből az futott át az agyamon, hogy megint nyitva hagytuk valahol a csapot aztán ismételten eláztattunk mindent, de mint kiderült nem ez történt. Anya kinyitotta az ajtót és a Risu állt ott, úgy, mint akit kirúgtak otthonról. De nem ez történt. Csak tegnap jött fel Balatonról, és megbeszélte a Ricsivel, hogy átjön. Aztán drága bátyám meg elfelejtett szólni anyunak. Végül itt is aludt. Persze, úgy volt, hogy nem, de aztán mégis.

Hajnali egy környékén sikerült elaludnom. Szörnyen fáradt voltam, de egész végig Tudjuk ki járkált a fejemben és nem engedte, hogy álomra hajtsam a fejem. Öt órát aludtam összesen, persze éreztem is a kialvatlanságot, elég keményen. Majdnem sikerült elaludnom a buszon.

Jé, és már át is tértem a mai napra :) Gépismeretből négyesre feleltem, ami egész jó ahhoz képest, hogy alig tanultam rá. A Niki megint kiesett, ez pedig szemétség! Grrrr.... Ma jött elég hosszú idő után először suliba Enci, szóval mindenki örült magának. Persze az én örömöm gyorsan tovaszállt, mikor a második szünetben megláttam Őt. Csak egy pillanatra néztem rá, de nekem annyi elég is volt. Többet nem néztem felé a szünetben, de a szemem sarkából láttam, hogy figyel engem. Bioszon sem mertem nagyon ránézni. Féltem, hogy találkozik a pillantásunk, és akkor ott nekem végem lett volna.

Elmondtam Aikonak, hogy mi nyomja a lelkemet, és Ő azt mondta, hogy ne adjam fel a reményt, hiszen lehet esélyem. Egyikünk sem tudja, hogy mi jár a fejében, hiszen annyira rejtélyes és zárkózott. Mondjuk az kicsit nagyon irritál, hogy engem elég nagy ívben elkerül. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolhat rólam, mondjuk ha nagyon rossz a véleménye a jellememről, akkor valahogy nem akarom megtudni. Ha a fülembe jutna, hogy rossz véleménnyel van rólam, akkor teljesen összetörnék. Szeretem Őt, de nem tudom, hogy miért. Semmi értelme nincs az iránta érzett szerelemnek, hiszen nem is tudok róla semmit. Na de mindegy, csak lesz valahogy....

,,Fáj olyant szeretni, kit nem érhetsz el, aki szinte azt se tudja, hogy létezel, tudni, hogy nem kellettél Neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."

Hát igen, megtettem, amit már kb. nyár elején meg kellett volna tennem. Megcsináltam a g-portálomat. Szegény oldal hónapokon keresztül csak üresen álldogált, és várt a csodára, amit csak én hozhattam el neki, és végül rávettem magam a lehetetlenre. Megcsináltam szinte mindent :) Még egy-két dolog van rajta, amit szerkesztgetni kell, de már nagyjából összeállta a kép :)

Na most így bevezetésként ennyi lenne, majd szépen alakulgatnak a dolgok ;)