Sosem voltam jó bebutatkozásból... Igazából nem is nagyon szeretek így magamról beszélni. De röviden és tömören annyi, hogy egy 17 éves lány vagyok, akinek a mindene az írás és a zene. Emellett még persze rengeteg minden érdekel, de most nem sorolnám fel az összes úgymond hobbymat. Majd a bejegyzések segítségével megismerhettek :)
Puszi, kézfogás, ölelés /Attól függ ki mit kér/ ;)
Egy átlagos lány...
,,Nekem nem kell pénz, ajándék, csoki, mozi, vacsora... Csak arra vágyom, valaki azt mondja: "szeretlek", és úgy is gondolja..."
Kitörölte a kommentemet. Igaz, ezen nem kellene kiakadnom, de ez már nem kis utalás arra, hogy hagyjam békén. Oké, ha ezt szeretné, akkor megkapja. Viszont, akkor a suliba se jöjjön oda hozzám. Ne akarjon kihasználni. Ne ígérgessen olyanokat, hogy nem fog elhagyni. Mi a francért mondta ezt? Ne ígérjen olyat, amit nem képes betartani...
Más...
Múlthéten kedden ráírtam Dávidra.... azóta nem válaszol. Oké, ezt is értem. Ő sem kíváncsi rám. Értem én, hogy egyedül fogok maradni... Csak nem gondoltam volna, hogy Dávid és Mutyi is olyan, mint a többi nyomorék ember. Nem számítottam erre. Főleg, hogy pont Martin fog magamra hagyni. De mindegy... Bazsi mellettem van és ez a lényeg. Ő soha nem fog csalódást okozni, ebben biztos vagyok. 3 éve itt vagyunk egymásnak jóban rosszban.
Nem tudom, hogy mit rontottam el... Én próbáltam jó barát lenni, de ahogy látszik, nem sikerült.... rossz barát vagyok....
,,Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés."